Többéves hagyományt folytattak Balatonkenesén a múlt héten. Többször találkozhattunk Faludy Györggyel a kenesei napokon. Ő most már nem jöhetett, de nem maradtunk Faludy nélkül idén sem. Vasárnap (2010. július 11-én) este a
balatonkenesei könyvtár udvarán hallottuk verseit Hobótól.
Az épület árnyékában állították sorba a székeket, és többször is hoztak még , mert az újonnan érkezőknek már nem volt hova leülniük. Jöttek még a kezdés után is - ők a fűben ülve és a fáknak dőlve hallgatták a műsort.
Nagyon jó hangulatú este volt, jó kapcsolat alakult ki az előadó és a közönség között. Belefeledkeztünk a művekbe, nem minden darab után jutott eszünkbe tapsolni. Úgy láttam, mindenki élvezte Hobó előadását. Nyolckor szólt, hogy nyugodtan induljunk el meccset nézni (VB döntő!), de mindenki ülve maradt, és kivártuk a hátralévő két verset. Érdemes is volt!
A műsor címadó verse (
Ballada a senki fiáról) maradt utolsónak. Ehhez már letette a félbehajtott papírlapokat, amikből néha puskázott a versek közben, hiszen ezt nagyon sokszor adta elő, egész biztosan tudja segítség nélkül. Épp ebben a versben akadt el - megpróbálta a közönséggel végigvenni a szöveget, de pont a második versszak nem akart összejönni - végül a hangmérnöke segítette ki. Így befejezésül egyben is meghallgattuk a balladát.
A műsor után még jutott egy kis idő dedikálásra és rajongókkal való beszélgetésre, fényképezésre is.
Nekünk könnyű dolgunk volt az árnyékban ülve, de Hobó megizzadt munka közben, szüksége is volt a végén a törülközőjére.
